kriszti-misi.hu

Ahogy beköszöntött a jó idő, leköltöztünk Fehérvárra, hogy kipróbáljuk, Dodókánk hogyan bírja a távollétet a megszokott kis szobájától és dolgaitól.

Az első pár éjszaka nyűgösebb volt, többször ébredt, de aztán hamar belejött, és most már nagyon élvezi, hogy nézheti a fák lombjait. Minden alkalommal ámulattal figyeli, ahogy a szél mozgatja a leveleket és ahogy a Nap átsüt a lombon. Kedvence a diófa, az alá szeret kifeküdni. De erről majd még később, egy másik bejegyzésben…:)

Hanem hát amiért írok: arra az elhatározásra jutottunk, hogy teszünk egy próbát és vetünk néhány igénytelenebb növényt Iszkaszentgyörgyre is. Ott a nagy, kihasználatlan telek, hát megpróbáljuk.

Levivel vetettünk is tököt, cukkinit, padlizsánt, patisszont, lila- és vöröshagymát valamint kaprot!:)

A munkálatokhoz egy picit rosszul időzítettünk, mert pont a déli órákban mentünk, de álltuk a sarat!

Íme az eredmény, a büszkeségünk, első igazi veteményesünk:

Ha emlékeztek, Párizsban is neveltünk növényeket, fűszereket és termesztettünk salátát a mini félerkélyünkön.

Misi a paradicsomot imádta, én pedig a ruccolámra voltam nagyon büszke. A dolog csak azzal szakadt meg, hogy észrevettük, hogy a galambok előszeretettel ülnek rá, így aztán már nem volt gusztusunk megenni.

Mivel a nappalink nagyon szép napos, elhatároztuk, hogy újra próbálkozunk.

Lakatossal csináltattunk egy vaskeretet, amibe az ablakon kívülre biztonsággal berakhatók a ládák.

Misi elültetett egy rozmaringot, mentát, kakukkfüvet és majorannát – én pedig (magról!) metélőpetrezselymet, ruccolát és lollót.

Az első kis hajtások már ki is bújtak. Megvárom, hogy megerősödjenek, és megritkítom, ha tényleg ilyen sok lesz, mint ahogy most látszik.

Már “csak” a galambkérdést kell megoldani, de arra is van már ötlet